Egyházközösség

Az Egyház Társadalmi Tanítása

A katolikus Egyház Társadalmi Tanítása ezt mondja: Üzenetünk van!
Mit üzen az Egyház Társadalmi Tanítása?
Az ember a kezdetektől fogva egymásnak van teremtve, kapcsolatokban képes csak élni és boldog lenni, és minden ember értékes, szeretetre méltó, önmagában teljes, tiszteletet érdemel, mert Isten képére teremtetett. Ez az emberi méltóság elve.
Az ember célja ezen a Földön az, hogy önmagát és embertársait kiteljesítse, önmaga és mások javát akarja, munkálkodjon az emberi közösség javán mind anyagi, mind lelki síkon, s megvalósítsa a közösség és az egyén boldogságát, amelynek végső célja Isten. Ez a közjó elve.
Az ember, szeretetet és részvétet tud tanúsítani minden egyes embertársa, különösen a rászorulók felé. Segítséget tud nyújtani a szükségben, képes önzetlenül cselekedni a nehéz helyzetekben. Ezt és a szegények különleges szeretetét nevezi az Egyház társadalmi tanítása a szolidaritás elvének.
Az emberi együttélés szervezett közösségeket kíván meg. Az Egyház a hierarchikus rendszereket tartja az emberi természethez közelállónak, de ez a hierarchia szolgáló és nem elnyomó, önállóságot ad a hierarchiában alul lévőknek, s csak szükség esetén segíti ki őket. Segít, kisegít, és nem zsarnokoskodik. Ez a szubszidiaritás elve az Egyház Társadalmi Tanításában.
Ha figyelmesen belemerülsz a pápai enciklikák és dokumentumok szövegébe, amelyek az Egyház Társadalmi Tanítását tartalmazzák, válaszokat találsz a mai világ problémáira, megoldásokat a válságokra.

Mi az, hogy „keresztény” érték?
Nemcsak az érték fogalmának meghatározása nehéz, hanem a „keresztény” jelzőé is: mitől keresztény egy érték? Életünk, egészségünk, testi-lelki képességeink, az Isten által teremtett világ a mi alkotásainkkal együtt, önmagukban véve, természetfeletti eredetüktől és rendeltetésüktől elvonatkoztatva: természetes vagy profán értékeknek tekinthetők. A keresztény értékek valamiképpen mind Krisztus Urunk személyével kapcsolatosak. Az ember alkotásai akkor hordoznak keresztény értéket, ha a krisztusi hit és kegyelem által motivált tevékenységnek köszönhetik létüket, illetve ha képesek segíteni az embert Krisztus követésében, az üdvösség útján való előrehaladásban.
A kegyelem állapotában élő ember testestül-lelkestül keresztény, akinek még a teste is „a Szentlélek temploma”. Azt hiszem, hogy egy hiteles keresztény (Krisztus-hívő) embernek minden tudatos tevékenysége keresztény érték-növelő, érték-teremtő jelleggel bír. Isten kegyelme azonban pogány, sőt bűnös embereket is képesíthet arra, hogy olyan műveket hozzanak létre, amelyek keresztény értékeket hordoznak (és esetleg valamilyen szerepet játszanak abban is, hogy az alkotó végül Krisztushoz eltaláljon).
Az ilyen művek mögött is fel kell tételeznünk egy gyökér-szerűen rejtőző hitet, illetve azt a kegyelmet, amelyet Krisztus szerzett a kereszten. Kétségtelen, hogy Ady Endre, József Attila, sőt a magát materialistának valló Szabó Lőrinc is írt olyan verseket, amelyek keresztény értéket hordoznak.

Márfi Gyula veszprémi érsek atya: Az istenkeresés útjain c. könyvéből